2007. december 25., kedd

Döncö Emlékére

Sajnos eljött az a nap is, amikor Drága kislányomnak el kell mondanom, miért is van Döncö fényképe fent a blogon. :-( Nem tudtam hogyan kezdjek neki, hisz nagyon érzékeny, amin nem csodálkozom, mert miközben írom a blogot én is pityergek mint Ő! Üllt az ölemben, erősen szorította a nyakamat és sírt! Elmondtam neki, hogy akiket szeretünk sosem feledjük, mindig emlkékezünk rá! "Mint a papára is!!!!" Ezt azért emelte ki, mert mostanában sokat hallgatom azokat a számokat, melyeket az édesapám hallgatott! Felhívtam a figyelmét, hogy karácsonykor emlékezzünk azokra is akiket szeretünk és nem lehetnek már velünk, ilyenkor gyertyát gyújtunk és emlékezzünk a szép dolgokra, melyeket neki köszönhetünk. Emlkészem Dönci rafinált kis nyuszi volt, Houdininek is hívtuk, mert mindenhonnan kijutott!! Dominak az az eset jutott eszébe, amikor a kertben probált eliszkolni a kis nyavalyás, igen ám, de megéhezett és leállt megcsocsálni a kukorica palántákat!! :-) Domika kicsit megnyugodva, megkért nyomtassak néhány képet Dönciről, ő elvonult, mint a nagylányok fürödni. Én is ezt
szoktam, ha szomorú vagyok, nincs jobb mint egy forró fürdő!:-) Amikor kész lettem a képekkel, úgy döntöttem megnézem, hogy álla kenyér a sütőben! Ekkor nagy meglepetés ért, Domi ott állt az étkezőben az adventi koszorú előtt, melynek égett minden gyertyája!
"Emlékezek anya, azokra akiket
szeretünk!!"

Emlékül hogy emlékezz, mikor fényképe nekünk már csak egy emlék lesz!


"Dönci emlékére"

Nincsenek megjegyzések: